Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a lelek madara..

2014.06.29

 

 

 

    A lelek madara .. - masodik fejezet..

   ..- abbol a boldog alombol ebredve kis melazas.utan kibujtam satrambol..

    A tengerkek egen hajozo a felhök es fak levelein gyöngyözö napfeny mintha csak folytatasa lett volna az almomnak, amely ebrdeskor eltunt ugyan, de a boldogito erzes, valami a feny, a sejetnem maradt....

   A satram elötti vörös fenyök arnyekabol csodalom az ebredezö termeszetet.. A levegö huvös es tiszta.. - a napfeny szitalata erdön es a kek egen uszo habfeher felhökön mereng a tekintetem..

    A felhök az eg szentjei.. A napfeny fetyolu eg palatablajara rajzoljak kavargo jelekkel a titkot. melyet megfejteni nem kepes ertelem.. A lelek megis szomjasan issza a felhök kavargo szent akombakomat...

    Öket bamulva tisztul a lelek is, es szall repul veluk oda, ahova ök is igyekeznek, abba a horizonton tuli fenylö messzesegbe..

    A kaprazat igezteböl egy felem röppenö cinege zökkent ki.. Meghökkenten kaptam fel a fejem, s varatlan mozdulatomra a madar is szarnyverdesve torpan meg a levegöben..

   - Elsö megeleptesemben csaknem elhessentettem, de a lelekjelenlet lefogta lendulni keszulö karomat...

    B enan es ertetlenul neztem a tölem klarnyujtasra szarnyaval verdesö lenyt, ki ahogy szarnyaval verdesett, mintha a levegö fenylö sugar lett volna körulötte..

   Kis ideig egyhelyben csapdos szarnyval elöttem, de mint aki eltökelt szandekan a legben valo rövid tetovazas utan a vallamra röppent, hogy cernacska karmaival megkapaszkodjon a vallamon..

... - A puloveren at is ereztem az artalmatlan karmocskak könnyed, jatekos fogasat, s ereztem mennyire ormotlan, goromba es bamba esetlen a testem a madarehoz kepest..

    Mintha csak egy agra szallt volna, s nem akarna tudomast venni arrol milyen szörnyet szemelt ki maganak..

    A madar erintese furcs erzest valtott ki.. - mazsasnak ereztem a testem es tonnasnak a lelkemet, vagy azt sulyos es fekete követ, amely a lelek helyen lehet valahol..

.. Micsoda ellentet a madar pelyhes egi tisztasaga es a lomha testu , es sötet gondolatokkal teli ember lenye közt.. Ket vilag, az ösztönök igajaban nyögö test es a szabad, tiszta, artatlan lelek talakozasa ez...

     Akkor ereztem mennyire szanalmas az ember. Buta, mamlasz orias.. Hatalmas erö es ertelem. aki a Föld feletti hatalamt tartja kezeben.. Csodaloja fenseges önmaganak, leigazza a termeszetet, vagy udvössegre varva hitenek istene elött tetszleg..

     Pedig ha tukörbe neznenk, mely a lelket s ember letunk igaz termeszet megmutatja, csontvazat latnank önzöt, kegyetlent, szanalmas halra-szantat..

     A törekeny cinege nem tudhatta milyen veszelyben forog az elete. Nyugodtan, mintha egy tölgyfa gallyon ulne, mit sem sejtve nezelödött, es akkor sem rebbent fel, mikor fele forditotam goromba ember-arcomat.. Kivancsian nezelödött csak ram, majd az erdö melyen pasztazott tekintete..

           

    Nem tudtam mit kellene tennem.. A hus torny barmi mozdulata rettentö tolakodas lehet.. Talan mondani kellene valamit..- szolni, csak egy szot, vagy tenni valamit.. De mit ?..

    Semmi nem jutot eszembe.. Egymas szamara erthetelen ket nyelv egymastol fenyevre levö ket vilag ket gondolat. . - a pilalnat varzslatos volt, es tudtam hogy vege lesz...

    Azt hogy ö mondani akart-e valamit, nem tudhatom, de megtanitott megis valamire, szavak nelkul is.. Erre azonban csak akkor jölttem ra miutan felröppent vallamrol es eltunt a napban furdözö lombok között attunö egben....

..- Butan es megilletödve neztem utana..- kenyerem javat megettem de ilyen meg nem törtent.. Az az erzes, amit az alombol hzotam, fakulni latszott bennem..

     Ereztem, erdemtelen vagyok erre a pillanatra, es erdemtelen vagyok erre a vilagra, söt ara is hogy ezt a pompazo termesztetet csodaljam..

     Kicsinyke szerettem volna lenni, kisebb mint mikor voltam gyerek, es kisebb mint egy cinege, aki nalam összemerhetetlenul nagyobb es tisztabb es meltobb az eletre..

     Meltobb az erdö csendjere, a reten koszalo szelre, patakokra, meltobb a napra a holodra, a mindenseg felett egö erzö csillagokra..

... Minek is kellett embernek lennem, ertemes hazug kegyetlennek..

    - Bar szulettem volna kavicsnak, nyrirnek, hegyek havsanak, bar szulettem volna dombok ölelte vragzo retnek, tollain arany fenyt szoro boldog cinegenek...

   csavargo