Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Barakkbol az edenbe...

2013.08.11

Platon szerint az allam fenykorat akkor eli, amikor jo emberek iranyitjak az allamot.. Lehet is ebben valami.. Nem tudom, hogy Svedeknel kik iranyitanak, de szerintem jol csinaljak..
.
Megvan az uralom, a rend, de mellette  a  demokracia, es a szabadsag is..

Minden ezen mulik.. Kik azok, milyen erkölcsu, milyen lekulketu emberek, akik döntenek egy orszag, egy nep sorsarol....

Itt egy törtenet, amelyet mar ket honappal ezelött irtam, amikor a diakok  az  egyetemektöl bucsuztak...

, ---------------------.
Reggel a központi palyaudvar, a Nils Ericson fele közeledve larmas csapat hangja kuszik a fulembe.. Igyhat iranyt altoztatam, s a kedvenc panoramas könyvtara helyet a zajongas fele navigaltam a bicajom..
Hamarosan felbukkant a zaj forrasa, a a Stockholmot Göteborggal összekötö zeles tengeri csatornan hajozo  nyitott turista csonakon vagy szaz, szazhusz diak unnepel..


Darabig enekelnek, aztan , integetnek az uszalyrol a parton allo ismerösök, es ismeretlenek  felee .. Szerintem egyetimistak lehetnek.. A fiuk elöl ulnek ugy nyolcas  sorokban, feher pörge kalap fekete zsinorral,  lanyok mögöttuk - mind szökek, szepek - kis pörge szalma kalappal.. .. Atsiklanak egyik - egyik hida alatt, s mikor elöbukkan adereglye, oriasi ovacioval udvoba kezdenek..Sut a nap, lagyan fuj a friss tengeri szel siklik a hajo, örömittas tavaszi hangulatot araszt a kis csapat...
A fiatalsag, az öröm a szabadsag hatartalan szeretete arad, szinte kiviragzik mindenfele, amerre haladnak..
.

Az öröm, mely sugarzik körulöttuk, leirhatatlan, mindenkit magaval ragad, engem is, es szivese beugranek a folyoba, vagy tancolnek a felhökkel, szellel..
Amikor a Gustav Adolf terhez ernek, a hid alol, mely fölööt egy masik ter es avillamosok -  viharos ujjongva, enekelve bukkannak elö  .. Egy darabig siklanak, majd a motoros dereglye a szeles csillogo vizen tancba kezd.. Kölrbe - körbe kering, forog az eletvidam tarsasaggal, locsog a viz ahogy a hajo test össze vissza  fordog, keringözik, jatszik tancol, repul a habokon...
.
 Micsoda szabadsag, micsoda eletöröm, szinte kicsap, es befröcsköli a teren siatöket, akik pillanatra megallnak, hogy megmeritkezenek a fenylö öröm aradasban.
Feludul mindenki a latvanytol... Követem öket aztan vegig az utcakon, tereken parkokon keresztul, mindenhova, ahogy kanyarog a folyo medre.. - barcsak örökke tartana, kepzelem magamban.
.
 A szöke napsutötte lanyok, mint a vizi tunderek, es ja fiatal sracok, dalaikkal rigmusaikkal mindenkit mosolyra fakasztanak.. Tak- tak Göteborg, tak tak Göteborg szol egyik rigmus.. Köszönöm Göteborg.. Es ez megmelengeti az emberek szivet...A lanyok kaantaljak, hogy tak, tak, kalapjukat ritmusosan magasra emelgetev, a fiuk mely asszusa Göteborg erre a felelt...  Nem nacionalizmus ez, hanem valam mas,,.. - talan hazaszeretet.. - Valami belöölem is akar kibuggyanni, hiszen en is sokat köszönhetek Göteborgnak...azt a szeretetet, amit itt kaphattam, gyerekkoromban ereztem,  ikor anyam karcsonykor magahoz ölelt.
..
Otthonrol nekem maar csak nyomaszto emlekeim maradtak.. - Hazarol a hontalansag,  baratsagrol.. Persze banom,  hogy abba az orszagba szulettem, abba a legszomorubb  barakkba, amely annyiaknak eleven koporso.

Sokan keptelenek felfogni, milyen presbe szorultan kinlodnak emberek.. Mit lehet varni azoktol akik jol laknak mindennap, es nem nyomasztja holnap.. Jozsef Attila erröl sokat tudott, es irt szivbe markolon.. De a verseknel szivbe markolobb a valosag.. Akik elmondanaak, de a porban nem tudnak beszelni.. Nem a szavakat, de a jeleket, a magyar törtenelembe eletukkell önkezevel vegzettek vegtelen sora altal verrel irt rovasokat ,  sem ertik..
Akikkel fut a szeker, azok hogy erthenek..A vilag felkaroltjai, a plitikusok vallalkozokat.. Es az  irastudook, akik latnak, de hallgatnak Az ö lelkön azok a rovasok.. - es a rovasok szaporodnak evröl evre..

 Milliook sohajtoznak, beszorulva a Karpati Halal Barakkba..
Nincs, nincs senki, aki meghallaja a Karpati - leet zihalasat.  .A barakkba, a szegenyseg odukba, a letezes semmijebe szorultak kapkodo zihalasaat nincs aki meghallja....

 Ez a magyar rovasiras...-  a sirsas.. Siras könnyek nelkul..  A multat, jövöt, eletet nem ismerö barakk sorsok.. Koporsoba szuletni,  elni elelve-holt letet koporso-barakkban.. Meghalni ugy, hogy fenyt sose lasson az ember.. - itt eltem en is valaha, sok testve közt beztan a magany barakkba... Kuzdve  vilaggal, magammal, hatalommal sorssal.. - a  halalraszantakert, akiket kiszemelt maganak a vegzet... De mint oly sokan e honban,,kiközösitetten sok hazafiak közt magam maradtam..

Ez nem a harmincas evek, hanem a ma magyarorszaga..Ezt örzöm emlekeimben.. Nem örzöm, inkabb  szabadulnek töle, de  a kisertetek idebennt a bordaim közt döröbölnek  Követelik az egre irt igazsaot .
 
Komor hangulatu szo Göteborg, engem megis gyogyit, s noha itt az erdöben a temeteö mellett ket fenyö közt vertem fel a vackom,  megsem vagyok oly otthontalanul mint  szulöhazamban...
Ugy erzem hogy befogadta, hogy  ide tartozom..
Otthon akiket szerettem, megvetettek, s a varos, a köz, akiert a magam modjan de kuzdöttem, kitagadott.. - Hazamban, testverek baratok közt kiatkozott mostoha voltam... es mind igy jartak akik a szabadsagert, hazaert kialltak.. Budahazyt meghurcoltaak, hogy peldat statualjanak.. Erdelyi Laci a nevtelen videki Don Quijotek sorsara jutott..Igty kellet legyen, görög tragediak törvenye szerint is…

Itt ahogy en erzem, maas a vilag.. Naponta a szeretet jeli ölelnek meg.. Nem a menyorszag, de a szabadsag fenye..
. Itt naponta a szeretet jeli ölelnek akar a palzaban, akar a boltokban, az utcan....  Kedves arcok, mosolyok.. Egy saki orszagban hogy lehet ennyi melegseg, sohase ertem..
.
Ahogy ezek a gyerekek Göteborgot eljenzik szeretik, az valamit jelenthet..
Odahaza magyar honban ismeretlen ez a fajta hazaszeretet.. - ott a gyulölettel parhuzamos szo lett, de persze nem veletlen.. A szabadsag, es az öröm ahogy ezekböl a gyerknyi fiatalokbol kibugyog, vagy inkabb mint a szökökut feltör...
en is kialtom magamban Tak, tak Göteborg..- mert amit itt kaptam , akar csak ket ap alatt is, azt a Hazamtol nem kaphattam meg..Odahaza idegenne lettem, s az idegen eszaki földön befogadtak, otthonra talaltam..

Nehez volt a  gördulni keszulö könnycseppet visszatartani..  Az unneplö tömeben furcsa is lett volna..  
Mintha valami rossz alombol ebredneek, amit nem erthet maas..   A bennem atfuto erzesek, gondolatok benultsagabol a mellkasom oldodni kezdett.. . Ujra ataradt rajtam a vidam tarsasag hangja.. a hajozook most uj dalba kezdtek, s a dal, mint a patak ugy csordogalt, fröcskölt szerete szejjel.es a sziv  mint a nap ragyogni kezdett....  
 Ha teel lenne, biztos egyszerre kitavaszodna, s megelvenednenek azonnal a holtak.. Semmi mas, a szeretet aradt.. Olyan volt mint egy jelenes, mintha az eg nyilt volna meg, es a folyon angyalok hajoztak, es a föld is, mintha  mennyorszag volna nehany perzre, csak egy pillanatra..
.
Barcsak tarthanek veluk, szolal meg bennem, de masfele tart az en hajom..  Lemaradok lassan, es nezem, hogy uszik az ifjusag angyalhajoja messze a tenger fele , hova mar nem követhetem..
.
Mulik a varazslat, s az egi kapu lassan becsukodik bennem..
Taan ök is csak halandok meegis, varja öket az a tenger ami kemenyebb probakat rejteget, mint ez a gyermekien unnepi delelött .

Ök meeg boldogok, artalanok, s nem tudjak,mi var rajuk de jo is van így..
Nem tudjak hogy milyen az a tenger hovaa sodorja öket az a kikutathatlan aramlat, maely keresztul arad teren, sziven es idön.. Az az aramlat sodorja a csillagokat, földet, regmult korokat, s benne uszik mind a mult, es minden

Az örök idök arjan,egy lathatatlan  orias cet sodraban hajozunk az ismeretlen felee, hogy ami a ködös semmiböl  bukkant elö, sohajnyi let utan nyomtalan nyeljeek mohon magukba a horizonton elfuto habok
,.
 csavargo